Nagy a család és egyre bővül, nálunk még huszonévesen is gyerek lehet bárki (sőt később is), úgyhogy kaphat ajándékot is. Szerencsére ezeket többre értékelik, mint az édességet. Így mindenki jól jár, ők mert szívesen horják, én mert kiélhetem a fantáziámat.
Rajzklubon készült a kép, tussal festve. Ez egy új technika számomra, először azt gondoltam ezt én biztos nem fogom tudni, de amikor már belefogtam nem is volt olyan szörnyű. Óvatosan kell vele bánni, mert nagyon fekete, de ha rájön az ember a trükkjére, akkor már élménnyé válik. 
Rajzklubon ült modelt az egyik kedves lány. A türelmét utólag is köszönöm. Igaz, ez még tavasszal történt, csak valahogy nem került fel a rajz. 
Nem is tudom, mire hasonlít jobban, a tengerek méllyére vagy az ég sötétjére csillagos éjszakán. Bár ez nem is számít csak az a fontos, hogy az anyukám örüljön neki.
Végre minden darab elkészült! A karkötőn sokat törtem a fejem, milyen is legyen. Itt talán nem látszik igazán, de élőben nagyon kecses, finom darab.
A karkötőhöz próbáltam hasonló fülbevalót készíteni. Nem volt egyszerű, legalább 5-ször bontottam le, mire úgy gondoltam, hogy ez már elfogadható. Remélem a húgom is így gondolja majd!
A fotó nem az igazi, sajnos ebben a borús időben nehéz visszaadni a színeket. A medálhoz készült és ugyanazokat a gyöngyöket használtam, csak a kő helyett itt a méz színű csiszolt gyöngyök kerültek bele.
A legnehezebb része a lánc volt, mivel az apró méz színű gyöngyöket alig láttam, és ráadásul még számolni is kellett.
Húgomnak készült névnapjára. Valamilyen kvarc kő, sajnos nem tudom milyen, még márciusban vettem az ásványbörzén, de csak most jött az ihlet a befoglaláshoz.
Rendelésre készült, de annyira beleszerettem, hogy fáj a szívem érte. Érdekes régebben nem fogott meg ennyire az ametist. Sajnos a képen nem látszik, milyen gyönyörű ez a kő, különösen, ha a fény felé tatom, csak azt nem tudom fotózni, ahhoz már tényleg egy profi kéne.
A medál többi része, ezeken is van még mit javítani, de így egyben jól mutat és a húgom viselni is tudja.
Húgom szülinapjára készült, könnyűnek tűnik, de pont ezért könnyű elrontani is. Nos ez nekem többször is sikerült. Sokszor fűztem újta és bár hiba nincs benne, mégsem érzem tökéletesnek, így lefotózva különösen.
Ez csak úgy készült, tetszett a minta. Még nincs gazdája, ezért nincs rajta csat.
Megrendelésre készült, bár csak annyit mondtak, lila legyen. De milyen?! Így aztán többfélét használtam. Élőben sokkal szebb.
Ez is rendelésre készült, a brossal küzdöttem, mivel nem szeretek kétszer ugyonolyat készíteni, de végül azért mégis sikerült egy kicsit változtatni a korábbin.
Megpróbáltam megmutatni, hogy miért nem volt egyszerű. Semmilyen furat nincs benne és teljesen szabálytalan a formája.
A hegyikristályt nem könnyű fotózni, más-más háttérrel és megvilágítással másként mutat.
Végre elkészült az egyik hiányzó darab.
Nagynénémnek készült születésnapjára, bár a karkötő és a fülbevaló még hiányzik, de ami késik nem múlik. Sokat kűzdöttem vele, de az eredmény tetszik, és ami a fő a megajándékozott nagyon örült neki.
